A "Vonat" c. novellához írtam... nem a legjobb.. sőt! nekem egyenesen nem tetszik... de gondoltam felteszem :)
Fáj, mert a szakadék felé sodródunk.
Állj meg! Még együtt maradhatunk.
Várj még! Még összetartozunk!
A Barátság mit sem ér, ha nem bízol bennem…
Hát fogd hát két kezem…
S tarts ki örökké mellettem…
A sín lassan elfogyott
A kitartásból kevés volt
Érzem… lassan zuhanok
Már csak pár lépés kell
Ennyi maradt, és vége
Remélem jön valami segítségünkre
Talán nincs kiút…
Talán nincs több út…
S ránk már csak a remény vár, és bú.
Talán látlak még valahol?
Talán barátok leszünk még, valaha!?
Nem kell, csak pár üres szó.
Mi várhat még reánk?
Tényleg nincs tovább?
Csak a bús komor szobánk?
És most megtudom…
Boldog leszek, vagy nem jut más, csak a magányom?
Nagyon hiányozni fogsz barátom.
Elérkezett hát…
A szakadék széle, nincs tovább
Vagy még is csak egy híd vár reánk?
Felcsillant a szemem
Tovább mehetünk hevesen
És meg sem állunk a célig testvérem
Mindhalálig…
Sötétségben a fényig…
Csak tarts ki barátom, legalább a következő évig.
Drága testvérem!
VálaszTörlésReggel van és első dolgom mindig, hogy átfussam a blogokat, mielőtt neki indulok a napnak. Általában benézek hozzád is, mert mindig van egy-egy vicces videó, mással írt párbeszédrészletek, vagy éppen képek a kedvenc pasikról, amik megmosolyogtatnak kora reggel:) De most nem mosolyogtam, amikor benéztem és nem tudok jobb dolgot mondani annál, hogy sajnálom. Rettenetesen sajnálom, hogy ennyire rossz nővéred vagyok. Én próbálkozok és hidd el, nekem is az lenne a legjobb, ha itt lehetnék egész nap, várnálak haza és estig beszélnénk, hogy már majd' lefordulunk a székről a nevetéstől. Szeretném ezt. Nagyon hiányzik a nyár, amikor csak annyi dolgunk volt minden nap, hogy bejöjjünk, elmeséljem az idiótábbnál idiótább álmaimat, kibeszéljük a VD-t vagy éppen a True Bloodot, amikor néztem. Mindig volt valamilyen témánk, függetlenül attól, hogy az előző és az előző napot is végig beszéltük. Hiányzik. Annyira szeretném visszapörgetni az időt és megállni. Onnan el nem mozdulni és jóvá tenni az eddigi heteket, melyekben elhanyagoltalak. De remélem tudod és nagyon szeretném, ha tudnád, hogy nem az én hibám. Sajnos az egyetem rengeteg időmet elveszi és amikor tudom, hogy na végre be tudnék jönni, akkor is közbe jön valami és emiatt megszegem a neked tett ígéreteimet, ami tudom, hogy neked rosszul esik, pedig nem akarom, de nem tudok másképp cselekedni. Teljesítenem kell azokat a dolgokat, amik itt a feladataim és csak utána jöhetsz te, ami hidd el... a legrosszabb dolog nekem. Annyira hiányzol, annyira bánom ezt az egészet és érzem, hogy ez a napokkal csak egyre rosszabb és rosszabb és talán most sem érek ezzel semmit, hogy leírom neked, mert milliószor mondtam már, hogy sajnálom és rengetegszer elmondtam már az okokat, hogy miért vagyunk így, ahogy vagyunk...
De hidd el nekem... nagyon szeretlek. Nagyon nagyon és más húgot soha nem akarnék magamnak. Tudom, hogy keveset tudunk együtt lenni, beszélgetni, nevetni, de itt vagyok és remélem, hogy van türelmed és kitartásod várni. Várni azt a bizonyos hidat, ami majd újra összeköti a barátságunkat, mert én hiszem, hogy erős és kibírja ezt az időszakot. Jön a téli szünet és ígérem, hogy rengeteg időt fogok veled tölteni! Rám fogsz unni és már kérni fogod, hogy menjek vissza Miskolcra:)
"Állj meg! Még együtt maradhatunk.
Várj még! Még összetartozunk!
Mindhalálig…
Sötétségben a fényig…
Csak tarts ki barátom, legalább a következő évig."
Nagyon szép lett ez a versed, függetlenül attól, hogy bekönnyeztem, mert tudom, hogy rólunk szól és rossz látnom, hogy ennyire bántalak. Én nem akarok Byron lenni, sem Kinga az én esetemben, sem senki más, aki cserben hagy. Melletted leszek és vagyok is, csak bírd még ki egy kicsit, kérlek. Nem szeretnélek elveszíteni.
Nővéred: Szatti
http://www.youtube.com/watch?v=WaaUOe-NJsw&feature=related