Bátyómhoz♥ :)

Mond mi húz még feléd
Mikor annyian közénk állnak
Mond miért érzem még
Hogy a barátságunk még ugyanolyan drága

Hosszú volt ez az út
És még mindig tart a szál
Mi minket összekötött amikor először találkoztunk
És ma is boldogan mosolygok rád

Barátság, testvériség
Mi szép szó egy olyan szájában
Kiknek úgy látszik hogy mindez nem sokat ér
És mégis érződik valami különleges a hangjában

Barátságunk kezdete
Milyen szép nap is volt
Barátságunk végzete
Egy testvéri folt

Éreztünk valamit, mintha fellángolna...
Valami különleges köztünk
Mintha egy családból ékeztünk volna
És ugyanaz a vér folyik bennünk

Szerelem?
Ugyan már! ez sokkal több annál
Azért eldobnám az életem
De ez egy olyan szál, amiért a lelkemet adnám

Most pedig itt állunk
Mind ketten sebzetten
Egymáshoz hogy is szóljunk
Hisz tudjuk... mindketten bűnösök vagyunk.

Miért voltál távol?
Miért nem kerestél?
Miért nem szorítottál magadhoz?
Talán azért, mert elmentél?

Letörtség áradt belőlem
Míg belőle bűntudat
Tudta jól hogy elment
És én tudtam, hogy küzdhettem volna

Most itt állunk egymással szemben
Csak nézünk a másikra
Hol az a testvéri szeretet?
Miért nem figyeltünk egymásra?

Hisz én is hibás vagyok
Tudom is hogy miben
Most mégis csak egyet mondhatok
Ami legjobban közrejátszott bennem

Féltékenység tombolt bennem.
Hisz nem játszhattam vele
Nem rángathattam arra, amerre csak mentem
Még ha ő szívesen jött volna velem

Ő mégis talált mást...
Kit vigasztalhatott
És őt is vigasztalta helyettem egy másik testvéri szál
Én már akkor tudtam... itt megbukok.

Nap mint nap hallottam
Annak a másik barátnak a nevét
Belém nyílalt egyszer egy két gondolat
Hogy, ebből már elég!

Én mégis hallgattam
Mosolyogtam tovább
Mégis mit tehettem volna
Hisz ő is egy jó barát

Így is éreztem azt
Hogy a testvéri szeretet
Kötele lassan elszakad
De mégis tudtam, hogy itt van még velem.

Éreztem, még köztünk van az a szál
Mi összeköt minket
Tudtam, hogy gondol még rám
És az a fonal nem szakadhatott még el

Most állunk egymással szemben
Én rád mosolygok
Tudod mi jár a fejemben
Hiszen mindketten érezzük még azt a bizonyos pontot

Ahol az a vér összeköt még
Az a bizonyos kötél, ami különleges
Amihez semmit sem hasonlíthatnék
Hisz elszakítani lehetetlen

Ezt gondolom én
Hogy még mindig mellettem vagy
Akármennyi eltávolodtunk még te vagy a legjobb testvér
Még ha nem is a vérünk ugyanaz

Mert a lelkünkben a kapocs erős
És én nem engedem el
Remélem te is leszel ilyen hős
Hogy nem hagysz magamra sosem

Mert tudnom kell hogy vagy
Tudnom kell hogy élsz

Hogy bármikor hívhatlak

És te is tudod, hogy én ott termek akármikor hívsz

Miközben ezt írom
A sok marhaságra gondolok
Felülmúltuk a sok baromságot
Ami olyan volt, mintha kiengedtek volna száz majmot

A sok nevetés...
És amikor idétlenkedtünk...
De mindez immáron csak emlékkép
Amit már lassan elfeledtünk.

Hát ne hagyjuk elveszni!
Itt a nyár!
Lesz időnk még ezen rágódni
De ne engedjük el egymást

Minden héten találka?
Mostmár nem engedlek el
Immáron mindent kitálaltam
És rájöttünk hol is basztuk el

Hát ne hagyjuk elveszni
Mi immáron elveszettnek látszik
Mennünk még van valami testvéri
Hát ne hagyjuk magunkat, legyen még köztünk ez meg egy jó darabig.