A legjobb barátom.

Na ne! Megint átléptünk egy újabb napba!
Mintha csak mellettem lennél, mégsem láttalak soha.
Míg én italt szürcsölök, te nyomod a hülyeséget
Ironikus nem? Valami miatt a szívem újra szétéget.
A dejavu érzés... mintha csak ő lenne mellettem.
Jól érzem magam, bár ő egy kicsit másmilyen.
Egy új barát lenne? Nem! Egy régi ismerős,
ő tudja, milyen is voltam, míg meg nem ismertem őt.

De nem... most nem az én monitorom előtt ül.
Most másnak nyomja azt, a könnyfakasztó dumáját.
Már nem velem beszélget, már nem én vagyok előtte,
Akit sokáig nem hagy aludni este.
De miért nem én? Mi ez az érzés megint bennem...
Mintha újból pofon csaptak volna, és lenne egy új ellenségem.
Viszont nem utálhatom azt, aki úgyszintén barátom
Igen... mindig ők veszik el, akik nekem a legfontosabbak a világon.

Nem baj... ideje beletörődnöm, vége, nincs tovább.
Tovább kell lépnem, szinte muszáj...hiszen meghalt egy barát
Szerencsére nem valójában, végül is örülök annak
Csak ne fájna az az, hogy megint egyedül hagytak
De majd egyszer jön egy új világ, egy újabb valaki
Akivel újra ülhetek a gép előtt hajnalig,
Bár akkor is szívembe szúr majd egy tőr
De tisztában leszek azza, hogy ez egy örök kör.
Köszönöm majd neked is, azokat a felejthetetlen estéket

És az emléked, majd neked is örök lesz talán,
Majd rád is úgy gondolok, mint egykoron rá,
És talán nem fog fájni, ahogy azt súgod nekem
Bocsáss meg, most nincs sok időm, el kell mennem.
Az én szám mosolyra fog húzódni, még ha nem is azt várnád
Megszoktam már!- gondolom majd, és előveszek egy plüsskutyát
Hozzád szólok most, Süti! Igen hozzád, barátom!
Köszönöm, hogy sohasem hagysz el, és mindig velem vagy, ezen a világon.