Egy reggeli kávé

Éppen a napi kávémmal ültem le egy csodálatos nyári, szombat délután a napi híreket olvasva.
„A katasztrófavédelem kikiáltotta, hogy ma 10 és 15 óra között ne tartózkodjanak a napon mert káros UV sugarak…” – olvastam bele, majd lapoztam egyet, és azért rutin képen ránéztem a templom órájára.
Pont 11 óra múlt pár perccel, és amint tértem volna vissza az újságomhoz a szemem sarkából megláttam, hogy nyílik a templom ajtaja.
Hatalmas zsivajgás lett a nyugodt csendből, és éjjenezés hangzott mindenhonnan.
Kíváncsi voltam a menyasszonyra, hogy hogy is néz ki, hisz mindig olyan szépek szoktak lenni.
És egyszer csak… egy ismerős lány kilépett a kapukon, karolva párját.

2007 május 7

- Mégis mit gondolsz? Hogy fogjuk elosztani a kutyát? Ketté vágjuk? – rontott be Szinti az általános iskola WCjébe, Fannival mögötte, én pedig pánikba estem.
Mégis mit mondhatnék neki? Mindig is Fanninak szántam a kutyát, csak anya elrontott mindent azzal, hogy megkérdezte Szintitől is… Nem akartam egyikkőjüket sem megbántani, és reméltem, hogy nem derül ki semmi.
Mégis hogy gondolhattam ilyet? Egyszer tudtam jól, hogy el kell mondanom nekik, de a válaszom ugyanaz marad
- Így is, úgy is Fanninak adtam volna… - löktem oda flegmán Szintinek, hiszen Fanni nekem sokkal jobb barátnőm volt mint ő, de őt sem akartam megbántani.

2008 december 27

- Bocsi!! – kiáltottam Fanninak mikor véletlenül nekilöktem a kötelet, mire ő sértődötten inkább elhagyta a tornatermet, mi pedig utána futottunk.
Mindenki kérdezte tőle hogy mi a baj, miért sír, hisz a szeméből megállás nélkül hullottak a könnyek.
- Elegem van Rami hazudozásaiból! – mondta sírva, mire mindenki elhallgatott, és tovább nyugtatták ugyanazokkal a szavakkal őt.
Bennem megállt az ütő. Úgy éreztem… itt kell az eddigi életemben véget vetni…

2009 január 5

Kémia óra… mindig is szerettem, bár sosem értettem… immáron Szoffynak neveztem magam, mert utáltam az igazi nevemet… a keserű múltamra emlékeztetett, és fájt azóta is a magány… egyedül voltam mindeddig, és csak Szinti volt velem, mint most, hiszen a szokásos rutinunkat végezzük… kivégezzük a második írosgálós füzetünket is.
„Fanni azt mondta, hogy már nem haragszik annyira rád” – olvastam Szini kézírását, és hirtelen minden emlék a fejembe ömlött, és a sírás kerülgetett… ezek szerint ma… egy teljes év után hozzá kell szólnom… újra.

2011 június 25

Az a bizonyos ember, aki voltam… az a hazudozó kétszínű senki már teljesen meghalt bennem… az a név már nem létezik, és maradtam Szoffy. A lelkem tiszta volt, és ahhoz képest, hogy sulit váltottunk, még mindig a legjobb barátom Fanni.
Már egy év is eltelt mióta nem járunk egy iskolába, és szerintem ez nagyon különleges. Ilyen barátság… igen. Ez a barátság talán az egyik legritkább.
- Megkérdeztem az egyik osztálytársam, hogy nekik nem e hiányzik a volt sulijuk – írta msnen Fanni – Azt mondták hogy nem, én pedig rákérdeztem, hogy a volt barátaik sem, erre azt mondták, hogy azok a barátságok úgyis elavulnak… ez után megkérdeztek engem is…
A sírás elkapott… ott azon nyomban sírógörcs tört rám, még ha azt is írta, hogy neki hiányoznánk… tudtam mi lesz… ez volt az a nap, amikor utoljára normálisan, fájdalom nélkül beszélgethetünk…

2016 július 26

A menyasszony száján hatalmas mosoly volt, úgy mint a férjéjén… tudtam ki az a srác, még ha évek óta nem is hallottam felőle semmit.
Az emlékek rám törtek… nem tehettem ellenük semmit, most mégsem fájnak annyira, mint ahogy szoktak fájni. Valahogy boldog voltam, ahogy láttam azt a lányt, aki egykor a legjobb barátnőm volt. Örültem hogy elérte azt, amit álmok elérésének lehet nevezni. Csodálatos barátnők, szerető férj, összetartó család… mi kell más egy nőnek?
Így hát boldogan emeltem a számhoz újból a kávés poharat ezen a felhőtlen délelőttön.
- Annyira szépek nem? – kérdezte mellém ülve a lakótársam a kezében egy csajos magazinnal, és egy pohár gőzölgő kávéval.
- Aha… egyszer nekünk is ilyen szép esküvőnk lesz! – mondtam, mire felém fordította a fejét
- Megígéred Szoffy? – kérdezte kisujját felém tartva.
- Igen! Sőt! Sokkal szebb Szini!! – nyújtottam a kisujjam a barátnőméhez, majd folytattuk a minden napi teendőnket… kávészünetet tartottunk a mi kis cukrászdánkban.