ÉÉÉS!! Ráadás!! Bezony ezt is a Drágaság írta ki magából, ráadásul ugyanazon a napon... vagy valamikor 00:00 körül már nem emlékszem!! De hát mi csináljon ha ilyenkor érzi legjobban magát ?? :D Legalább mi is szakadunk egy sort XD (vagy többet XD)
A templomban csak a szűk családi kör gyűlt össze, ahol minden fényárban úszott. Esme a szemét törölgette, akit Carlisle átkarolt a meghitt pillanatban. Mindenki hátrafordulva figyelte, ahogy Charlie végig vezeti Bellát az oltárig, Edward felé, miközben halk zene tette még meghittebbé az amúgy is könnyfakasztó és érzelmes pillanatot. Esme már szinte zokogott, amire Rosalie csak a szemét forgatta és az orra alatt egy anyámasszony-katonáját morgott, amire Emmet kissé oldalba bökte kedvesét. Jasper vigyázba vágva állt Alice mellett, aki majd elrepült örömében, amikor Bella Edward elé állt. Edward arcán sugárzott az öröm és az elégedettség, ahogy szerelme szemébe nézett… hát, Bellából nem láttunk semmit, mivel arcát fátyollal takarta, de előbb utóbb ez úgy is felesleges lesz, amint a csókra kerül sor. Addig pedig takargatta halandó szépségét, ami nem vetekedhetett a vámpírszépségű Rosalie vonásaival. Carlisle rábízta Emmetre Esme támogatását, aki majd összeesett a gyönyörtől és a heves érzelmektől, Carlisle pedig elfoglalta a pap helyét a fiatal pár mellett.
Minden bizonnyal ez lett volna egy tökéletes nap legtökéletesebb pillanata, ha akkor, abban a percben nem ront be senki a templom ajtaján. De az kivágódott és egy rézbőrű istenféleség viharzott végig feléjük.
- Nem, nem engedem! Bella… ezt nem teheted velem!- mondta dühösen a farkas, amire mindenki sugdolózásba kezdett és végre Esme is abbahagyta a bőgést.
- Hogy érted ezt Jacob?- kérdezte Edward fagyos hangon, miközben Bella végre leemelte a fátylat a fejéről, hogy tisztán lássa az érte vetekedő férfiakat.
- Bella nem mehet hozzád!- jelentette ki, amire Edward ajkait egy halk sóhaj hagyta el.
- Jake, ezt már megbeszéltük. Feleségül veszem, de nem tiltom meg, hogy találkozzatok… a kezét is foghatod felőlem…
- Bella, valld csak be neki!- mondta Jake nem is figyelve Edward szavaira, amire Bella csak zavartan pillantott egyik kedveséről a másikra.
- Hát, az úgy volt…- kezdte, amire Edward arckifejezése fájdalmas grimaszba fordult.
- Öhm… én és Jake… szóval, gyereket várok. De én hozzád akarok menni, szeretlek Edward, de őt is szeretem és a múltkor sajnos… besikeredett.
- Juhúúú!- ugrándozott Alice, amire Emmet csak felmordult és Alice abbahagyta a mókázást.
- Alice… egy korcsot fog szülni, szerinted erre tényleg ugrálnod kell, mint egy idióta?- kérdezte Rosalie, amire Alice arcáról lehervadt a mosoly, és olyan képet vágott, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a megígért édességet.
- De egy gyerek áldás Emmet!- ellenkezett Esme, amire újra könnybe lábadt a szeme annak hallatára, hogy Bella gyermeket vár.
- Istenem… ez az egész gyerekes- húzta a száját Rosalie.
- Tényleg az ő gyerekét várod?- kérdezte Edward figyelmet sem adva a családjának, amire Bella csak keserűen bólintott.
- De én veled akarok lenni, és Jake láthatja majd a gyereket… de te lehetsz az apja. Már meg is van a neve. Kicsi Edward lesz, szuper farkas képességekkel, hát nem izgalmas?- magyarázta mosolyogva, de Edward már döntött… előre hajolt és homlokon csókolta volt menyasszonyát, és fájdalmasan Carlisle-ra nézett és sarkon fordult.
Bella már hiába nyúlt utána, mit sem ért. Esme újra sírni kezdett, amikor Jake elkapta Edward karját.
- Hé haver… keresztapa még lehetsz- ajánlotta, majd Alice kifurakodta magát Jasper mellől.
- Mehetek venni gyerekkütyüket? Ó Bella, én leszek a legjobb keresztanya- mondta lelkesen.
Hát… végül is, boldogan végződött a mai nap. Két ember egymásé lett, ahogy eleve is tervezve volt és már útban volt egy harmadik is… ajjaj Edi, most irány a Volturi? De akkor kifogja elcsábítani Jake és Bella gyerekét? Még bevésődhetsz*kacsint*habár várj… az neked nem fog menni. Nem vagy farkas… de ne feledd, még mindig van egy lehetőséged. Talán „La tua cantate…”
A templomban csak a szűk családi kör gyűlt össze, ahol minden fényárban úszott. Esme a szemét törölgette, akit Carlisle átkarolt a meghitt pillanatban. Mindenki hátrafordulva figyelte, ahogy Charlie végig vezeti Bellát az oltárig, Edward felé, miközben halk zene tette még meghittebbé az amúgy is könnyfakasztó és érzelmes pillanatot. Esme már szinte zokogott, amire Rosalie csak a szemét forgatta és az orra alatt egy anyámasszony-katonáját morgott, amire Emmet kissé oldalba bökte kedvesét. Jasper vigyázba vágva állt Alice mellett, aki majd elrepült örömében, amikor Bella Edward elé állt. Edward arcán sugárzott az öröm és az elégedettség, ahogy szerelme szemébe nézett… hát, Bellából nem láttunk semmit, mivel arcát fátyollal takarta, de előbb utóbb ez úgy is felesleges lesz, amint a csókra kerül sor. Addig pedig takargatta halandó szépségét, ami nem vetekedhetett a vámpírszépségű Rosalie vonásaival. Carlisle rábízta Emmetre Esme támogatását, aki majd összeesett a gyönyörtől és a heves érzelmektől, Carlisle pedig elfoglalta a pap helyét a fiatal pár mellett.
Minden bizonnyal ez lett volna egy tökéletes nap legtökéletesebb pillanata, ha akkor, abban a percben nem ront be senki a templom ajtaján. De az kivágódott és egy rézbőrű istenféleség viharzott végig feléjük.
- Nem, nem engedem! Bella… ezt nem teheted velem!- mondta dühösen a farkas, amire mindenki sugdolózásba kezdett és végre Esme is abbahagyta a bőgést.
- Hogy érted ezt Jacob?- kérdezte Edward fagyos hangon, miközben Bella végre leemelte a fátylat a fejéről, hogy tisztán lássa az érte vetekedő férfiakat.
- Bella nem mehet hozzád!- jelentette ki, amire Edward ajkait egy halk sóhaj hagyta el.
- Jake, ezt már megbeszéltük. Feleségül veszem, de nem tiltom meg, hogy találkozzatok… a kezét is foghatod felőlem…
- Bella, valld csak be neki!- mondta Jake nem is figyelve Edward szavaira, amire Bella csak zavartan pillantott egyik kedveséről a másikra.
- Hát, az úgy volt…- kezdte, amire Edward arckifejezése fájdalmas grimaszba fordult.
- Öhm… én és Jake… szóval, gyereket várok. De én hozzád akarok menni, szeretlek Edward, de őt is szeretem és a múltkor sajnos… besikeredett.
- Juhúúú!- ugrándozott Alice, amire Emmet csak felmordult és Alice abbahagyta a mókázást.
- Alice… egy korcsot fog szülni, szerinted erre tényleg ugrálnod kell, mint egy idióta?- kérdezte Rosalie, amire Alice arcáról lehervadt a mosoly, és olyan képet vágott, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a megígért édességet.
- De egy gyerek áldás Emmet!- ellenkezett Esme, amire újra könnybe lábadt a szeme annak hallatára, hogy Bella gyermeket vár.
- Istenem… ez az egész gyerekes- húzta a száját Rosalie.
- Tényleg az ő gyerekét várod?- kérdezte Edward figyelmet sem adva a családjának, amire Bella csak keserűen bólintott.
- De én veled akarok lenni, és Jake láthatja majd a gyereket… de te lehetsz az apja. Már meg is van a neve. Kicsi Edward lesz, szuper farkas képességekkel, hát nem izgalmas?- magyarázta mosolyogva, de Edward már döntött… előre hajolt és homlokon csókolta volt menyasszonyát, és fájdalmasan Carlisle-ra nézett és sarkon fordult.
Bella már hiába nyúlt utána, mit sem ért. Esme újra sírni kezdett, amikor Jake elkapta Edward karját.
- Hé haver… keresztapa még lehetsz- ajánlotta, majd Alice kifurakodta magát Jasper mellől.
- Mehetek venni gyerekkütyüket? Ó Bella, én leszek a legjobb keresztanya- mondta lelkesen.
Hát… végül is, boldogan végződött a mai nap. Két ember egymásé lett, ahogy eleve is tervezve volt és már útban volt egy harmadik is… ajjaj Edi, most irány a Volturi? De akkor kifogja elcsábítani Jake és Bella gyerekét? Még bevésődhetsz*kacsint*habár várj… az neked nem fog menni. Nem vagy farkas… de ne feledd, még mindig van egy lehetőséged. Talán „La tua cantate…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése